Vendég szerző - Zsilinszki Péter: Mi a jóga?

Egy kedves ismerősöm, Zsilinszki Péter mesélt nekem a jógáról és mivel saját blogot ír ő is, így bátorkodtam elkérni egy összefoglaló írását a témában. Peti jógaoktató és masszőr, napi szinten művelője, oktatója a jógának. Olvassátok szeretettel bejegyzését!

Rengeteg téves előfeltevés él a fejekben a jógával kapcsolatban. Például, hogy egy jógi csak üldögél egy hegytetőn, vagy egy eldugott barlangban és meditál. Esetleg beugrik egy csoport szép és fiatal nő, akik valamilyen testtartásban ülnek vagy állnak, esetleg az „Om” szótagot éneklik. Vagy, hogy a jógához hajlékonynak kell lenni (pedig a hajlékonyság eredménye, nem feltétele a jógának ;) ). Ezek a képek, ha nem mélyültünk el a témában legtöbbször a médián és a filmeken keresztül érkeznek hozzánk. Ezért ezek gyakran túlzók, vagy felszínesek, nem a lényeget adják át. Ahhoz túl nagy érték, túl sok lehetőség rejlik benne, hogysem ilyen tévképzetek miatt gondolja valaki, hogy neki nem való és nem próbálja ki a jógázást. Ezért bátorkodom sokadikként egy kicsit más szemszögből ismét körüljárni a témát.

Arra a kérdésre, hogy „Mi a jóga?” a legegyszerűbb válasz szerintem: egy gyűjtőszó. A szanszkrit nyelvben igen sok jelentése lehet egy-egy szónak, a szövegkörnyezettől függően. A jóga (yoga) szónak néhány fontos és ismertebb fordítása: iga, egyesülés, összeolvadás, összekapcsolás.

Ha az ember szántani menne és van két ökre, de nincs egy igája, ami összefogja őket, akkor az egyik erre, a másik arra fog menni. De az iga segítségével egyesítheti kettejük egyébként széthúzó erejét.

Tehát a jóga szó olyan módszerekre utal, amiknek a segítségével valamit össze lehet kapcsolni valamivel, és a két dolog erejét egyesítjük. Ez egy igen-igen tág halmaz és ezért van az, hogy a jógának rengeteg ága, irányzata létezik. Szinte bármilyen módszerre rá lehet fogni, hogy jóga, ha az összhangba hoz valamit valamivel.

Persze a gyakorlatban nem mindenre ezt a kifejezést használják, mert elsősorban valamiféle szellemiséget, filozófiával szorosan összenőtt gyakorlati rendszert társítanak hozzá. Ősi, Indiából származó gyakorlati filozófiát, mely az ott kialakult hat ortodox filozófiai irányzat egyike.

Annyiban filozófia, amennyiben olyan lényeges filozofikus kérdésekre keresi a választ, hogy: Ki vagyok én? Mi az élet értelme? Mi az én feladatom a világban? Mi mindennek a forrása? Milyen erők működtetik a világot? Van-e élet a halál után? Van-e élet a halál előtt?

És annyiban gyakorlati rendszer, amennyiben a fenti kérdésekre nem kinyilatkoztatásokkal felel, mint a vallások, hanem módszereket ad, amelyek segítségével bárki megtalálhatja ezekre a kérdésekre a számára kielégítő választ. De még így is igen sok dolgot takarhat. Ezek a módszerek rendkívül változatosak és egyénre szabhatók.

Ha valaki a jóga gyakorlója, hajlamos lesz mindenben felfedezni a gyakorlási lehetőséget. Hiszen számára jógának lehet nevezni akár a mosogatást is (ha az ember így éli meg…) mivel az összhangba hozza a külső környezetet a belső tisztaság igényével. Jóga, amikor az ember edzi a testét, hogy az harmonikusabb, esztétikusabb, vagy egészségesebb legyen. Jóga, amikor tanulunk, hogy az elménk műveltebb legyen és a tudásunkat több dologra tudjuk használni. Jóga, ha virágot veszünk a kedvesünknek, hogy a kapcsolatot harmonizáljuk. Jóga az is, ha imádkozunk, vagy meditálunk, mert ilyenkor valamilyen Magasabbrendűvel igyekszünk kapcsolatba, összhangba kerülni, egyesülni (legyen az akár a Mi legtisztább minőségünk, magasabb tudatszint, valamiféle személytelen Energia, vagy Isten).

Ami a jógát jógává teszi és elkülöníti a hétköznapi cselekvéstől, az a belső hozzáállásunk. Az indíték és a figyelem. Ha a fenti cselekedeteket kényszerből, rutinszerűen, vagy odafigyelés nélkül tesszük, akkor csak a külső célt érjük el. A felszínt. Ha viszont tudatosan éljük meg, azzal a belső indítékkal, hogy valami jobb legyen, ha beleengedjük magunkat és az egész folyamatban jelen vagyunk, akkor egész lényünkben öröm állapotot élhetünk meg a legegyszerűbb tevékenység közben is. És ami még lényegesebb, hogy amennyiben ezt az odafigyelést rendszerré, szokássá tesszük az életünkben, egy sor pozitív átalakuláson megyünk keresztül. (A hatásokról a későbbiekben még lesz szó.)

De, ha ilyen sok minden tud jóga lenni, miért járnak az emberek mégis jógastúdiókba, meg tanítókhoz, vagy közösségekbe?

Mert, ahogy a klasszikusban is megénekelték: „Egyedül nem megy…”

Kell valami, ami elindít minket a keresésében. Ez lehet egy váratlan felismerés, egy jó könyv, egy orvos, egy betegség, egy tanító, vagy egy belső megélés, bármi. Ennek hatására aztán keresni kezdjük a nekünk megfelelő közeget, ahol reményeink szerint megoldással szolgálnak nekünk az adott problémára. És ott megtapasztalhatjuk azt, hogy milyen más érzés, amikor a megszokott közegünkből kilépve túlléphetünk a korlátainkon. Ezt az ember otthon, egyedül, mosogatás közben a legritkább esetben éli meg extázissal… De egy csoport energiája összeadódik és így egy jógaóra után a pozitív élmény hat közérzetünkre akár napokig, hetekig is.

Kell egy személy, aki segít irányítani a figyelmet, kijavítja a tartást, az elkötelezettségével inspirál, előrébb tart az úton és a tapasztalatait átadva segít túljutni a kezdeti akadályokon.

És kell a közeg, ahol új módon nyilvánulhatunk meg, ahol a nem a megszokott sémáink szerint működünk. Mert egy sokak által használt mondás szerint: „Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.”

Ezek után már semmi másra nincs szükség, mint kitartásra, éberségre, nyitottságra és türelemre ahhoz, hogy a válaszokat és az eredményeket megkapjuk.

Szerző: Zsilinszki Péter jógaoktató és masszőr 

Forrás: http://natarajajoga.blogspot.hu

Petit megtaláljátok a Három Lótusz jóga-, masszázs-, szépségműhelyben: www.haromlotusz.hu