Mi az alapja a párkapcsolati problémáknak? Mik a sarkalatos hibák? Mitől romlanak meg a házasságok és párkapcsolatok?
Sokat szoktam ezen a témakörön merengeni, mert nagyon sokszor azt látom magam körül, hogy létrejön két ember között a házasság vagy csak összeköltöznek és ezzel egyértelműnek veszik azt, hogy a másik hozzájuk tartozik. Pedig ez egyáltalán nem így van. Egy kapcsolat aktív gondozást igényel, mint egy virág, amit kétnaponta locsolunk. A másik nem a tulajdonunk onnantól kezdve, hogy összeházasodtunk. Mindkét félnek gondozni kell a kapcsolatot tudatosan, különböző taktikákat bevetve. Még a hétköznapi rutin közepette is. Különben azon kapod magad, majd egy napon, hogy nem tudod miért vagytok együtt és kivel élsz. Nem kötelezheted a másikat arra, hogy örökké veled maradjon. Szerintem ez az egyik nagy probléma, ami miatt manapság egyre több válás van. Az is nagy gond, hogy a másikkal a pénz miatt vagyunk együtt. Azért, hogy magunkat bebiztosítsuk. Ez igen nagy önzőség. Aztán ott van az, hogy az ember alapvetően nem mer változtatni saját félelmei folytán. Nem lehet a gyerek és egyéb más kifogás az ok. Az igazi ok, az az hogy lusták vagyunk változtatni és félünk az újtól. De nem csak ahhoz vagyunk lusták, hanem a kapcsolat rendbetételéhez is. Leülni megbeszélni, hogy hol romlott el, mit lehetne tenni vagy esetleg kettesben elmenni újra vacsorázni, moziba, mint a régi szép időkben. Tudom, most jön a kifogás: "Nekünk a gyerek mellett erre nincs időnk". Az embernek arra van ideje, amire akarja. A gyerek mellett is lehet randevúzni, programokat csinálni. A nőnek sem szabad eligénytelenednie és csak a kapcsolat elején szépítkeznie, fodrászhoz, kozmetikushoz menni vagy sminkelni és csinosan felöltözni. Mindenre van megoldás.
Furcsa világban élünk, mert vagy nagyon gyorsan kidobunk az ablakon egy kapcsolatot vagy félünk kilépni belőle. Amit még sokan elfelejtenek, hogy minden kapcsolatban kell kompromisszumot kötni és a másik sem tökéletes, ahogy mi sem. Egy okos barátnőm mondta nekem a minap, hogy egy kedves rokona azt tanította neki, hogy a kapcsolatban néha olyan dolgokat is meg kell tennünk, amit akkor ott éppen nem akarnánk. De megteszem a másikért. Továbbá nem várhatjuk el tőle több év után, hogy megváltozzon egy teljesen más emberré. Hiszen azért szerettük meg annak idején, aki ő a maga valójában. Nagyon nagy probléma még a féltékenykedés. Egy egészséges mértékben belefér a kapcsolatba. De ha túlzásba esünk, akkor azt sugalljuk a másik felé, hogy mi értéktelen emberek vagyunk. Ebben az esetben viszont nem árt a túlzottan féltékeny félnek terápiára menni, vagy segítséget kérni. Akkor alacsony az önértékelésünk. Szerintem ezek a kardinális pontok okozzák sok házasság végét, nem maga az a tény, hogy házasságra lépnek. Lustaság, félelmek, önzés, pénzközpontúság. Természetesen ez érintheti bármelyik félt, nemtől függetlenül.
Összességében egy kapcsolatban mindig benne kell lennie annak a tudatának, hogy a másikat bármikor elveszíthetem. Bármi okból kifolyólag. Nem rettegni kell, hanem megélni minőségileg a párkapcsolatot, amíg még tehetjük. Gyerekkel vagy anélkül. Tisztelni kell a másikat, mert ő ugyanolyan ember, mint mi. A párkapcsolat ajándék is egyben, melyben felemelhetjük egymást még a hétköznapok szintjén is. A boldogság pillanatok sokasága, nem pedig tartós és folyamatos állapot. Nagyon szeretem Popper Péter videóit, elmélkedéseit a témában, sokat tanultam tőle.
Ti mit gondoltok a témáról, mik a sarkalatos párkapcsolati problémák? Akartok ilyen témakörben több bejegyzést?
Szerző: Villányi Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése